2015. május 22., péntek

Mad World casting - Alogia Winter

- Név:
 Alogia Winter

- Nem:
 Nő

- Kor:
 19 évesen halt meg, ennyinek is néz ki.

- Mióta van a Mad world-ben? :
 7 éve él Mad world-ben. Az itteni élet nem törte meg, bármennyire is gyámoltalannak tűnik.

- Miért került oda? :
 Önvédelemből elkövetett gyilkosság, gyújtogatás.

- Kinézet:
 Rövid, vállig érő hullámos barna haja és frufruja van. Szemei élénk zöldek, arca pirospozsgás. Bőre fehér, néhol szeplős. Hatalmas szempillái és igéző tekintete sem tudja elvonni a figyelmet ajkairól, amik szörnyű mód össze égtek és látszólag össze olvadtak, szája vonalában arca, az állkapcsa végéig hasad, égett és forrt. Kb. 165 cm magas, vékonyka.

- Jellem:
Higgadt természetű, látni rajta, hogy nincs benne félelem, de a megjelenése még is megtévesztő lehet. Tekintetéből süt az üresség és az emberek iránti gyűlölet. Nem a társas kapcsolatok híve lévén, hogy nem igen tud beszélni. Anya komplexusos, így vonzódik az idősebb nők figyelme iránt. Megveti a férfiakat, és ha kiprovokálják ennek hangot is ad, szavai könnyen tettekbe csaphatnak át.

- Történet:
Svéd országban születetett, december 6-án. Hétköznapi család egyetlen gyermeke. Anyja, 5 éves korában meghalt furcsa körülmények között. Apja ácsként dolgozott. Egyedül nevelte lányát, jó nevelést kapott. Kiskorában felfedezték jó zenei érzékeit, zeneiskolába járt. Hegedűzni és zongorázni tanult. Apjával nem ápoltak jó viszonyt, inkább csak elvoltak egymás mellett, ez a közöny nem tudni honnan jött, valódi oka nem igazán volt. 14. születésnapjára egy hófehér Stradivary hegedűt, ez az ajándék volt az első és az utolsó, amit apjától kapott. A születésnapja estéjé, mikor a neki rendezett születésnapi buliról már mindenki haza ment, apja furcsán kezdett viselkedni. Este bement a lány szobájába, s leült az ága szélére. A lány gyanútlanul fel ült, gondolta megköszöni az ajándékot, így átölelte apját, gondolta mostantól jobb viszonyt ápolhatnak majd. Nem így lett. A gyenge lány aznap szörnyű élménnyel gazdagodott, apja megerőszakolta és megverte. Másnap remegve és ütések nyomait hordozva ment iskolába. Tanárainak csak azt hazudta, hogy megtámadták. Onnantól kezdve, majd minden este elszenvedte ezeket a szörnyűségeket, egészen 18 éves koráig, mikor is apja a nappaliban találta meg. Karácsonyeste volt, a szinte a fa alatt tette magáévá egyetlen lányát, a kandalló tüzének melegségének ölelésében. Egy óvatlan pillanatban, a lány könnybe lábadt szemekkel, elkenődött sminkkel kiragadta a tűzből a piszkavasat és oldalba csapta vele apját, aki fájdalmasan felüvöltött.
 Hosszabb hadakozás után az apa került fölénybe és az izzó vassal megégette lánya arcát, száját. A fájdalmas sikolyok, egyre halkultak, s halkultak, míg a lány elájult. Pár órával később térhetett magához, a földön feküdt. Elviselhetetlen fájdalmat érzett arcán, apját nem látta sehol, így felkelt. Halk sírásra lett figyelmes, apja a konyhában ülve egy üveg whiskyt és egy gyűrött fotót szorongatott, amin a rég elhunyt anya volt. Winter a lobogó kandallóhoz lépett, s lapáttal kiemelve az égő fadarabokat, szét dobálta a szobába. Mikor már mindent lángok borítottak és apja is figyelmes lett a füstre, kimenekült a házból. Apja odabent rekedt és tűzhalált halt. A tűz a házukról tovább terjedt, közben Winter az odakint zuhogó hóban ácsorgott és nézte, ahogy a tűz felemészti szörnyű fiatalkorát. Mire a tűzoltók kiértek a lány visszasétált a házukba, s a tűz őt is felemésztette. Nem tudni pontosan, miért került egy ilyen szerencsétlen sorsú lány MW-be, de az bizonyos, hogy a már itt elkövetett tetteim megalapozták maradását. Az itt eltöltött évek alatt számos Mad world-i lakost felgyújtott, akik megpróbálták kedvüket lelni bájaiba.

- Képességek/Erősségek:
 Nincs benne félelem, valamint a tűz nem sebzi.

- Gyengeségek:
 Fizikailag nincs a toppon, elvégre csak egy gyenge lány.


- Fegyverek/Eszközök: Hófehér hegedűjét mindig magánál tartja, gyakran hallani esténként, ahogy játszik rajta.

2015. május 21., csütörtök

Mad World casting - Izabella Merlin

 Izabella Merlin

Név: Izabella Merlin (Izzie)

Nem: lány

Kor: 23 évesen halt meg, ennyi idősnek néz ki

Mióta van a Mad world-ben? : Körülbelül 12 éve, ez alatt ha lehet még törékenyebbnek néz ki, bőre porcelán fehérré fakult, barna haja alvadt vér vörössé vált. Körmei hosszúak és hegyesek lettek és higanyszínűek.

Miért került oda? : Sorozat gyilkosként szerepelt a rendőrségi adatbázisban, valamint nyilvános bujálkodás (orgiák és kurválkodás) és illegális szerek fogyasztása.

Kinézet: 160 cm magas, törékeny lánynak néz ki. A teste kétségtelenül formás, nem kimondottan nagy mellű, de a feneke formás, a csípője vékony, a hasa lapos. Sokat dolgozott a testi erőnlétén. Hosszú, derékig érő, göndör alvadt vérvörös a haja. A csípőjén hátulról két oldalról a lábai köze felé fut egy tetoválás, különféle madártollak és tüskés indák kuszasága fut végig az oldalán is.

Természet: Félénk ugyanakkor csábos. Ha pszichotikus állapotba kerül akkor huncut, és mindent megtesz egy kis szexért és persze a vele járó véres élvezetekért is. A barátai az egyetlenek akiknek nem lenne képes fájdalmat okozni és ez nagy vívódást vált ki belőle, mikor barátokat szerez.

Történet: Átlagos gyerekkora volt, egészen addig, ameddig 10 éves korában az anyja meg nem halt és az apjával nem maradt. Mikor nővé érett az apja szemet vetett rá. Többször megerőszakolta, egyszer terhes lett 16 évesen. Mikor a hasa alig láthatóan, de már kerekedett az apja verni kezdte, hogy mit tett és miért volt ilyen felelőtlen. Ekkor ölt először. A lakásban kergetőztek, az apja egyszer elkapta és úgy megpofozta, hogy neki esett a kávézó asztalnak, levert egy vázát. Az apja közeledett, felkapta a váza egyik egyben maradt, szilánkos részét és a nyakába szúrta. A férfi rá zuhant és az arcába patakokban folyt a vér. A szomszédok hívták ki a rendőrséget. A főfelügyelőnek megtetszett a cserfes kislány és úgy határozott, hogy elintéz az ügyet, eltusolja. Új életet kezdett vele. Izzie hálából volt vele, hozzá is ment a nála majd 30 évvel idősebb emberhez. A gyereket úgy nevelték mintha közös volna. A felügyelő egészen 20 éves koráig nem nyúlt a lányhoz. Hideg, esős este volt, a gyerek rajzolt az emeleten Izzie pedig a konyhában főzött. Egy nagydarab véres húst vagdosott éppen. A vér szaga régi ismerősként hívogatta, be bevillantak annak a régmúlt estének az emlékei. A férje hazaérve belépett a konyhába és hátulról hozzá simult. Világos volt, hogy mit akar. Izzie próbált tiltakozni, de nem értette meg a férfi. Izzie fejében átkapcsolt valami. Hívogatni, édesgetni kezdte magához a férfit. A konyha padlón csinálták. Mikor a férje már közel járt a csúcshoz, Izzie a pultra nyúlt és a szeletelőkést az élvezkedő férfi nyakába mélyesztette. Mire a rendőrség odaért már messze járt, a gyerekét is ott hagyta. Innentől kezdve kurválkodásból élt, és kivétel nélkül megölte a partnereit a legmegválogatottabb módokon. Volt, akinek kikaparta a szemét, de volt akit napokig éheztetett és kínzott. Harcművészeti órákra járt, ahol akarva akaratlanul egyre több módot tanítottak neki az ölésre. A rendőrség már üldözte, mikor 22 évesen találkozott egy fiúval. Szerelmes lett. Az a valami, ami átkapcsolódott a fejében helyre állt, képes volt a szexet az örömökért csinálni. Boldog volt. Egy évvel később kiderült, hogy a fiú rendőr, és börtönbe akarja vitetni. Izzie megkérte, hogy ölje meg, mivel nem lenne képes börtönbe menni. A fiú függőlegesen megvágta az ereket mindkét kezén, de Izzie nem vérzett elég lassan, ezért fejbe lőtte. Így érte a halál.

Erősségek: Karatézott, jógázott és a késekkel vagy kardokkal japán harcművészektől tanult meg bánni. A férfiakat, ha éppen pszichotikus állapotban van néhány szóval, mozdulattal el tudja csábítani, és ha már a bűvkörében vannak, akkor végük.

Gyengeségek: Ha éppen nincs pszichotikus állapotba akkor csak egy szimpla lány, mintha egy egészen más személyiség lenne, küzdeni is csak alig képes. A vér látványától általában leblokkol.

2015. január 21., szerda

Bremen dreams II.

Egy fiatal pár ül egy kis lakásban az asztalnál, és vacsorázik. Kint hideg szél fúj, de bent kellemesen meleg van. A háttérben a tv-ben valami film megy, vagy sorozat.
A lány valamivel gyorsabban eszik, vöröses haja a hátára omlik. Gyakran az órájára pillant, siet, egyértelműen siet. Az öltözéke elegáns, fekete, ugyanakkor kissé áttetsző harisnya, kivilágít alóla lába fehérsége, és anyajegyei. Fekete szoknya, ami szorosan feszül rá, gondosan követve az alakját, csípőjénél fehér blúz van gondosan beleigazgatva, a szék támláján egy fekete blézer pihen. Finoman, fekete kontúr van a szeme köré húzva, így kiemelve nagy, gesztenyebarna íriszét.
A fiú lassan, komótosan evett, fel se pillantott az ételből. Egyszerű otthoni ruha volt rajta. Fekete rövidujjas, fekete mackó nadrág. Haja fésületlenül, kócosan meredezett szanaszét a világba, le-le csúszó szemüvegét gyorsan igazította helyre.
Mikor a lány befejezte, gyorsan a mosogatóba pakolta a tányérját és evőeszközeit, majd besietett a fürdőbe, fogat mosott, és sötét vörös rúzst kent ajkaira, majd mosolyogva nézett a fiúra.
- Na, milyen? - közben belebújt fekete, arany csíkokkal díszített magassarkújába.
- Csini vagy Szívem - mondta a fiú teliszájjal és végre felnézett a vacsorájából, hogy megcsodálhassa. Intett a kezével, hogy forogjon körbe, a lány megtette. Huncut mosolyra húzódott a szája ahogy a lány domborodó fenekét megpillantotta - Csini.
- Köszi - mosolygott szerényen és gyorsan magára kapta fekete szövetkabátját és a vállára dobta vajszínű táskáját - Reggel jövök. Szeretlek - Azzal elsietett.
Végig állta az estét, egy díszes, elegáns fogadáson szolgált fel. Hat óra tájt esett be a lakásba. Gyorsan lerúgta a cipőt sajgó lábairól, és megkönnyebbült, felszabadult sóhajjal lépett cipő nélkül a földre. A kabátot és a táskát a helyére tette, levette a blézert és a szoknyát, és az egyik szék támlájára terítette őket szépen. A konyhába lépett és elmosogatott, majd szépen eltörölgette a tányérokat és a helyükre tette őket. Kigombolta blúzát és dudorászva kezdett neki a reggelinek. Fűszervajat vett elő és kitette az asztalra, hogy elkezdjen kenhetőre olvadni, majd három kis bagettet tett a sütőbe. Sajtot szeletelt egy nagy tálra, paradicsomot és hagymát karikázott mellé, és lazacfilé felvágottat meg szalámit. A tál közepére tett egy félgömbnyit a fűszervajból, majd mindent a helyére pakolt. A bagettnek már kezdett finom illata lenni, a teteje már szépen megpirult. Lekapcsolta a sütőt, de nem vette ki, nehogy kihüljön. Lábujjhegyen besietett a hálóba, ahol a fiú mélyen aludt. Behuppant mellé az ágyba és finoman simizve, puszilva felébresztette.
- Kész a reggeli Szívem - súgta oda neki, és még egy picit csókolgatta, simizte, puszilgatta - Tea, gyümilé vagy kefír?
- Kefír - morogta és álmosan nyitogatta a szemét. A lány kisietett és kikapkodta a sütőből a bagetteket, kettőt egy tányérra tett a harmadikat pedig egy különre. A fiú kómásan, gyűrötten kilépkedett a szobából és leült a reggeli mellé. A lány sminkjét lemosva lépett ki a fürdőből és leült mellé enni. Mikor befejezte gyorsan farmert húzott és coffba fésülte a haját, ingjét egy egyszerű pólóra cserélte és ismét elmosogatott. A fiú még ki ment dohányozni, addig a lány összepakolta a holmijait, irány az egyetem.
Dél körül ért haza, gyorsan összedobott egy kis citromos-mentás rizst és tejszínes lazacot, búra alá tette, hogy ne hüljön ki, majd fehérneműre vetkőzött és bedőlt az ágyba.
Kora délután kelt fel, kimászott az ágyból. A fiú már az asztalnál ült és játszott.
- Finom volt az ebéd, köszi Szívem - mondta neki, miközben a lány megint öltözködött. Ezúttal farmert és fekete inget vett magára. Hamarosan ismét elment és az estét, most csak éjfélig egy mozi büféjében tölötte.
Így ment ez nagyon hosszan, egy fajata napi rutin alakult ki. Eljött a karácsony a fa alatt csomagok sorakoztak. A lány izgatott volt, hogy vajon tetszik-e a fiúnak, amit kaptőle. A fiú izgatottan csomagolta ki az ajándékait. Két kapucnis pulóvert amit már sokszor mondott, hogy szeretne, és egy kicsi bőr borítású határidő naplót. Komolyan nézett a lányra, és csak ennyit kérdezett:
-Ennyi?

2015. január 13., kedd

Bremen dreams I.

Régi építésű bérház a belvárosban. Mi sem lehetne átlagosabb. Egy békésen sétáló párocska fordul be a kapun. A Herceg magas, vékony alkat, ugyanakkor izmos és erős, arcán borosta, szeme előtt fekete keretes szemüveg, haja félhosszú és meglehetősen kócos. A nő mellette alacsony, szintén vékony teremtés, vörös göndör haja és nagy gesztenye barna szemei vannak. Pocakja tagadhatatlanul egy kis jövevénytől gömbölyödik. Talán még pár hét van vissza, és megérkezik a Trónörökös.
A második emeletre sétálnak fel és bemennek az egyik lakás nyitott ajtaján. Bent munkások dolgoznak. Készül a babaszoba, már az utolsó simításokat csinálják.
A mesteremberek rosszul kinéző, piszkos emberek, sörös dobozok mindenfele a lakásban, csikkek egy kávés tányéron halomban. De mit lehet tenni, ezek a mesterek mind ilyenek. Az egyik magas, nyurga ember, míg a másik közép magas és jóval megtermettebb.
A Herceg gyors puszit lehel felesége arcára, majd pénzt nyom a kezébe és elsiet. A nő tesz-vesz a lakásban, már sötétedik odakint. A nappali ablakán, a párkányra támaszkodva nézeget ki az utcára, várja a Herceg érkezését.
Hirtelen egy nagy, erős kéz ragadja meg a vállát, és rántja hátra. Egy másik kéz a szájára tapad. Rémülten szuszog és pánikba esve realizálja, hogy támadója az egyik mester, a másik pedig mellette áll, perverz kéjes mosollyal. Épp egy pillanatra engedi csak el a nőt a férfi, de az máris futásnak próbál eredni. A nyurga utána kap és szorosan megragadja a csuklóját, ránt rajta egyet, hogy elérje a másikat is, és elkaphassa. A nő vergődik és sikít, míg a megtermettebb mester a nadrágját cibálja, tépi. Mikor eléggé rongyosra szakadt a nyurga fél kezébe fogja össze a nő két csuklóját. Cipzár hang és egy halk puffanás visszhangzik a szobában. A nő lélegzete megáll egy pillanatra, majd fájón nyög fel, mikor érzi, belé hatolnak. Ismét sikítana, de a másik mester magával tölti meg a száját. Két oldalról erősen, nemtörődömen dolgozzák meg szegény asszonyt. A megtermettebb végez először, magjával beteríti a nő haját és arcát. A nyurgának se kell sok. Ahogy kihúzza magát, előre löki a nőt, aki megtántorodik és előre esik, beveri a fejét.
A munkások mint akik jól végezték dolgukat felmarkolják a pénzt és elsietnek.
A Herceg hazaérve a nyitott ajtó láttán megszaporázza lépteit. Ahogy belép a lakásba felesége földön fekvő látványa fogadja, körülötte vér tócsa, a nő maga pedig eszméletlen.
Kétségbeesve, szinte zokogva hívja ki a mentőket.
A nő a hasára esett, ezzel a Trónörökös életét vette, fejét pedig beütötte, elájult. A mentők mesterségesen világra hozták az élettelen kisfiút, a nőnek pedig egy hónapos ágynyugalmat írtak fel.
A párnak pedig egy jó pszichológus telefonszámát.

2014. március 12., szerda

Vanitatum Vanitas

Üdv,

Az utóbbi időben rengeteg minden történt velem. Olyan dolgok, amik kvázi várhatóak voltak. Az első és legfontosabb az, hogy fáradt vagyok. Már a harmadik hete hogy alig alszom. És egészen eddig nagyon pörögtem, de valahogy most elveszett ez a lendület.

ÖCSI
Ennyi elég, ahhoz, hogy néhányan már tudják mi is következik. Az, hogy elmagyarázom mi ez, és azzal, hogy belépek mi az amit vállalok, mi az amiről lemondok.

  1. A társasági életem: Eddig nem nagyon volt, maximum facebookon. Ellenben, ha belépek lesz röpke 150 új ismerősöm akik kb minden időmet lekötik majd. Ez miért rossz mégis? Mert attól tartok így nem lesz időm Carinára és Elfora.
  2. Idő: Eddig rengeteg időm volt. NADE, majd most, semennyi nem lesz, mivel minden erőmet leköti majd az, hogy aktív tag legyek. Ez miért baj? Ugrojunk a 3. pontra.
  3. Tanulás: Mivel elég sok energiámat veszi majd igénybe nem biztos, hogy tudom majd hozni a mostani formámat a tanulásban. Nyilván, a cél, hogy találjam meg az összhangot.
  4. Pénz: WÁÁÁ!! Nagyon sok. Sokkal több mint amit én ne sajnálnék ilyen hülyeségekre költeni mint pl. ivás. Ez talán a legnagyobb vívódás bennem. Nagyon fukar vagyok.. Egy rohadt smucig vagyok na!
Az utóbbi időben nagyon keveset vagyunk együtt Elfoval. Ez rá is nyomja a bélyegét a kapcsolatunkra. Sokkal inkább kezdünk hasonlítani egy házaspárra, akik hosszú évek óta együtt vannak, mint egy diákpárocskára.
A szex? Jah az az utóbbi időben nincs. Volt, de.. azt hiszem nagyon merészek voltunk, így már lassan két hete várok egy vörös virágra. Hű, ez de durva!
Hogy mennyire van jó hatással ránk az, hogy ÖCSIzni akarok? Szerintem semennyire, de mostanában tényleg valahogy úgy érzem, hogy kicsúszok a kezei közül. És én nem akarok. Az egyetem és a baráti kör se köt össze..

Azt hiszem kezdek kifordulni magamból.. Fáradság? Komolyság?.. Remélem csak a sors szeszélye..

Jóéjt!

2014. február 18., kedd

F3k3t3

Üdv mindenkinek!

Nagyon beteg dologra készülök. Dee azt hiszem, hogy ennek megértéséhez beszélnem kéne kicsit az elmúlt időszakról.
Minden azzal kezdődött, hogy a szerkesztőség néhány tagjával úgy döntöttünk, hogy csinálunk egy HH Univerziumot. Így van, szerepjátszani akartunk. Persze, lehet csatlakozni bárkinek, ugyanis rájöttünk, hogy hárman vagyunk. Az pedig egy általam megálmodott világba igen szerény szám. A mesélőmmel, Mosómedvével egészen jól összejöttünk. Imádom a stílusát és jól irányít. Persze igazából még sose láttam, nem találkoztunk.
És itt érünk el ahhoz, hogy úgyérzem nem vagyok komplett. Mosómedve egy hétre sielni vagy boardozni.. azt hiszem inkább az.És hiányzik Zyrium. Szóval találtam a facebookon egy csoportot, ahol elmebetegeket megtestesítve kell játszani a halál után. Imádom. És már a karakterem is körvonalazódni a fejemben.




Valami vidámabb téma.
Utálom az életemet. Egyre többet álmodok a halálról. Van egy álom ami nagyon élesen ég bennem.
Carinával sétálok egy bányában. Lefelé vezet az út. Egyszer csak egy városrészbe érünk. Forgalommal, autókkal, emberekkel, épületekkel. Egy kórház előtt haladunk el és valamiért megállunk, mellettünk a kocsisor is megáll. Lenézünk, és egy groteszkül alacsony, lila, nyitott tetejű kocsiba, és egy fonott rasztahajú néger férfi ült benne. Mögülünk egy kopasz fekete férfi lépett elő és kirángatta a másikat a kocsiból. Ekkor láttuk meg, hogy a lába helyén robot lábak vannak. A másik néger letépte a robotlábakat és eldobta a sérültet. Az felénk kezdett mászni. Közben a háttérben már lövöldöztek. Carinának ekkor feltűnt, hogy az egyik felni nem áll jól és meg akarta igazítani. El akartam rángatni, mert a lövéek egyre közelebb kerültek, de azt mondta, hogy majd jön. Elindultam felfele, és ahogy kiértem a bányából, mindenki szemrehányóan nézett rám, hogy miattam halt meg és hogy lehettem ilyen önző.
Kellemes estéim vannak, ahogy mondjátok. Élvezem az alvást. Ja persze igen naná.


2014. január 30., csütörtök

Sanyi 4.0.1

Üdvözlöm a kedves nézőket!

Igggeeen fáradt vagyok és nem tudok bejegyzést kezdeni. Ez van, sajnálom.

Tegnap elég tartalmas napom volt, jó sok minden történt velem. Az első, talán legjobb, hogy átmentem statisztikából, így az első egyetemi félévemet sikeresen zártam, ami király, mert nagyon sok szak/évfolyam társam nem is tudott levizsgázni vagy félév közben lemorzsolódott.
Aztán egy jeles esemény történt. 6 év után végre vettem magamnak egy laptopot. Hadd részletezzem ennek a jelentőségét egy kis kronológia vázolásával. Az első laptopomat talán 10 évesen kaptam, anyától örököltem aki használtan vette. Német kalviatúrás volt, szóval egy darabig csak random írtam rajta, mert gőzöm se volt, hogy mi hol lehet. Ezt túl élve 13 évesen kaptam meg az első Sanyit, aki magyar kalviatúrás volt és apától örököltem akinek 4 boldog évet szolgált tisztességgel. Megjegyezném, hogy Sanya még most is működik, öregesen, lasssssssan, de működik és nagyon sok szép emléket rejtegetett néhány héttel ezelőtti újrafelfedezéséig. Így érkezünk el egy nagyobb ugrással a 'most'hoz mikor is már ezt a postot a vadiúj Sanyi, 4. ezen a néven klaviatúráján pötyögve írom. (Igen, volt egy 3. Sanyi, aki egy androidos ASUS volt.. A feledés homályába és az unokahúgom kezei közé merült. )

Ami pedig még a tegnap nap fontos eseménye volt mindezen pozitívumok mellett, az az volt, hogy Pamaccsal beszélgettünk. Bár ez ,ár inkább a ma hajnal meséje, de én még a tegnap számlájára írom. Meglepett kicsit, hogy talán egy havi ismerettség után valóban ennyire a bizalmába fogadott. Nagyon kedvelem éppen ezért a tegnapi beszélgetés elég mély érzelmeket váltott ki belőlem. Olyan dolgokat mondott el ( amiket ugyan már korábban is ), amik lehet hogy a vörös hold állása miatt, de lehet, hogy csak a túlcsorduló empátiámnak köszönhetően elgondolkoztatott.
Mikor Elfot érték veszteségek két éve (csak fél éve voltunk együtt.. talán felmerülhet bennetek a kéréds, hogy miért is nem szálltam ki.. megsúgom: az 'sz' betűs szó miatt ;) ) akkor volt ilyen érzésem. Az egyik, hogy összetehetem a két kezem, lábam, hogy nekem a családomnak egyenlőre minden tagja az élők sorát gazdagítja, míg a másik, hogy mennyivel gyengébb és tudatlanabb vagyok mint az olyan emberek akik ilyen dolgokon át mentek. Ahogy akkor Elfonak is segítettem mindenben, amiben tudtam, akkor költöztünk össze gyakorlatilag, most Pamacs kapcsán érzem úgy, hogy szívem szerint a szeretetemből lefejnék egy kicsit és sürgősségi postán elküldeném neki.. Sajnos ez nem így megy.. Szóval mint normális felnőttek egy kis perverzkedéssel ütöttük agyon a komolyan témát. Miért is lenne valaki hosszasan komoly, megfontolt és felnőttes??!!

Azt hiszem, hogy egy újabb fejezetet osztok meg veletek abból a zseniálisnak éppen nem nevezhető műből, amit a múltkor ide is kiposztoltam. Dee.. ennyit a reklámról.

Estét mindenkinek

2014. január 21., kedd

Újdonság

Halihó!

Hű, hát jó rég jártam itt, de nem érzek bűntudatot. Nem mintha kéne..
Az utóbbi időben nagyon felbolydult az életem. A szüleim hivatalosan is elváló félben vannak ami nagyon nehéz. Minden felől ez szakad a nyakamba és ezzel kapcsolatban fázisokon estem át az elmúlt kilenc hónapban.

  1. Fájdalom: Nagyon rossz volt így látni őket, hogy folyamatosan egymást ölik, veszekszenek ( nem mintha azt eddig nem tették volna) és igazából mintha direkt semmiben nem értenének egyet. Rosszul esik a dolog, és esténként sokat agyaltam rajtuk. Hogy mi is lesz, hogy is lesz.. Hát nem lettem okosabb sajnos.
  2. Beletörődés: Szomorúan cuccolok ide-oda és igyekszem nem erről beszélni ha kettesben vagyunk, de valahogy ez elkerülhetetlen. Közben ők átestek abba a stádiumba mikor gyakorlatilag levegőnek nézik egymást.
  3. Miért?: Ebben a stádiumban vagyok most. Sajnos azt kell mondanom, hogy már idegesít ez az egész. Hogy nem tudom mit és hogyan lépjek, hogy minden pillanatban képesek lelkiismeret furdalást okozni a legegyszerűbb dolog miatt, úgy, hogy szerintem nem is tudnak róla.
Tudom, hogy lesznek még fázisok, de jelenleg ezekről tudok beszélni. Fura, hogy ez az egész még inkább azt éri el, hogy idő előtt komolyodjak meg.
Mostanában sokat agyalok a múlton. Hiányzik az a valaki aki voltam, gondtalan és mosolygós. Most mindenre olyan komolyan tekintek. Valahogy túl sok kockázatot látok a dolgokban és szerintem így gondolkozni körülbelül 40 év múlva kéne.

Új baráttal gazdagodtam az elmúlt időszakban aminek nagyon örülök. Pamacs valahogy már most sokat jelent nekem. Sokat beszélgetünk és megnyugtató a jelenléte. Pontosan ugyan olyan dilis mint én tudok néha lenni ÉS huncut is, amit nagyon értékelek.

Mintha mostanában Carinával is jobban lennénk. Sokat vagyunk együtt és már 99,99999999999999999999999999999999%ban gondolkodunk dolgokról ugyan úgy. Még bulizni is elmentünk és imádtam. Annyira fel tudok mellette szabadulni és ezt nagyon köszönöm neki. Meg hogy vigyáz a hörcsögömre még mindig és nem küldött el miatta a francba. Hogy meghallgat és nem unja nagyon a hülye dolgaimat. :)

Sajnos a vizsgaidőszaknak köszönhetően nagyon bekockultam. Ez mit jelent? Azt, hogy majdnem kerek két hét alatt végig játszottam az új assassins creedet és két hét Skyrimozás után 34es szintű vagyok. Jójójó befejeztem ígérem!


Remélem megint elkezdek gyakrabban járni ide, hogy irogassak, mert jólesik!

2013. szeptember 25., szerda

Újra itt

Halihó Süsük! :)

Elég sok minden történt velem mióta nem írtam. Ééés ezt most megpróbálom belesűríteni egy igen hosszú bejegyzésbe, csak nektek!

Kezdjük azzal, hogy fölvettek és immár 3 hete szociológusnak képeznek a Budapesti Corvinus Egyetem neves és sokat megélt professzorai. Nagyon jól érzem magam, azt hiszem megtaláltam a helyemet. De nyilván ez is időleges, mint minden más, szóval igyekszem kiélvezni..
Ami azonban ezzel jár az számomra nem túl boldogító. Eviggel ugyanis alig látjuk egymást.. Én családi dolgok miatt nem is vagyok teljesen önfeledt és ez hatással van a kapcsolatunkra is. Tudom, hogy szeret.. bár lehet hogy már csak szeretném ha szeretne.. Elég mély hullámvölgyben vagyunk de szerintem túl élhetjük.. Ja, bizakodó vagyok!

Anyuék végérvényesen válnak. Ez a nyár másik nagy szenzációja. Eléggé taccsra vágta a családot és most, hogy anya nincs is itthon ez még inkább látszik. Én valószínűnek tartom hogy elcsövezgetek valahol az elkövetkező időkben, hogy ne kelljen itthon lennem.. Egyszerűen nyomasztó arra gondolni, hogy itthon vagyok, nem még itt is lenni..
A húgom totál elúszott, szerintem már egy bentlakásos iskola se mentheti meg illetve hozhatja vissza..

A nyár szenzációs volt!
Ad 1: Voltam néhány volt osztálytársammal Sóstón. Kellemes volt, bár a végére elég durva negatív hullám csapott át a fejem felett, de túléltem!
Ad 2: Carina és Evig is a vendégeim voltak, de a Balaton másik végén, Kenesén. Az is hihetetlen volt. Ezek azok az idők, amiket nagyon szívesen visszahoznék, mert annyira el tudták feledtetni az itthoni dolgokat.. Az az idő amit Eviggel ott töltöttünk még Carina érkezése előtt az szerintem életem legmeghittebb élménye volt. Vettünk egy páros matracot és csak napoztunk, hülyültünk, fröcsköltük egymást.. Egyszerűen jó volt.
Ad 3: Ez nem más mint a gólyatáborom! Onnan ered a Süsü és onnan ered igazából a jókedvem is. Én lettem a szakom szépe és ez eléggé jól esett. Igazából az emberek pozitív reakciója irányomba is nagyon jól esett, hiszen évek óta nem kaptam belőle ilyen tömegesen!

Noss, ízlelgessétek a híreket és asszem mostantól kicsit rendszeresebben jelentkezek! Most pedig nekilátok készülődni a gólyahajóra!


2013. június 15., szombat

Now you see me

Szép szombatot!

Remélem, hogy szombat van, sajnos az iskola korai kikeveredése az életemből súlyos időérzéki torzulásokat okozott nálam, ami durva, mert egyébként se volt valami extra jó időérzékem.

Most, hogy túl vagyunk az időponton, kezdjük is ami "fontos". Ma van új szerelmem, a Hollywood Hírügynökség egyik személyesen is megnézhető vitaestje. Puzsér és Gergő fognak beszélgetni. Sajnos nem tudtam rá jegyet szerezni, de remélhetően lesz belőle valami videó.

Ma megyek apával egy hétvégére. Kicsit szét vagyok zuhanva amúgy is de valahogy nekem ez a szitu még eléggé új. 18 évem alatt soha nem voltam úgy apával vásárolni, hogy nem itthonról indultunk el együtt. Csak szimplán nyomasztó.
Ami még nyomasztó ( egészen nyugodtan le merem írni, hiszen Elfo szerint hülyeség ez a blogolás, tehát soha nem fogja elolvasni, ha meg mégis jó ha tudja ), hogy eltelt jó pár nap Sírius halála óta de még mindig sírva alszom el. Illetve aludnék, mivel Elfo rohadt megvető pillantásaival keretezve valahogy nincs kedvem sírni. A családom széthullik és nem tudok mit kezdeni a kenyér héjával és nincs senki aki velem félje át a vihart és nem sírhatok. Illetve sírhatok, de akkor megkapom kedves és érzelmes páromtól a következőket:

  • lenéző és megvető pillantás
  • miért vettünk kutyát, előre kellett volna tudnunk, hogy ez lesz
  • viseljem el a fájdalmat, ő az anyját vesztette el, még se sírt ( de csak álmában mikor csak én hallottam )
  • nézzem meg az életemet, teljesen jó én meg azért sírok mert meghalt a kutyám
  • teljesen közömbösen viselkedik onnantól kezdve
  • ha hozzábújnék, mintha egy doboz romlott sütit ölelgetnék: nem édes, morzsálódik, szarik a fejemre és még véletlenül se ölelne vissza vagy próbálna meg megnyugtatni
Szóval depresszióm kezd elmélyülni és úgy tűnik, hogy ezzel csak és kizárólag én foglalkozok. Mindenki más szerint a tanulásba kéne fojtani ezt a magányt de azt hiszem már említettem, hogy nem megy. Kicsit úgy érzem magamat mintha robotok vennének körül és én diagnosztizálom a gondomat, én élek vele együtt és végül én fogom megoldani is. Persze, ez az élet rendje. Felnőtt vagyok és kész. Törődjek már végre bele, hogy senki nem fog többet foglalkozni se velem, se a gondjaimmal, se az életemmel.

Majd visszatérek valami vidámabb témával, előreláthatóan még ma, mert van vidámabb, csak nem így "reggel".

Ja.. az én k**va anyám..

2013. június 8., szombat

Only teardrops

Nyár. Ez az ami még mindig nem érezhető az idén. Pedig már tombolni vágyom..

There is a point of no return

Üde napot mindenkinek!

A mi drága Dunánk éppen az éves kiöntési fázisát éli és a sajtó ezt talán még jobban felkapja, mint eddig. De igazából még így se érdekel a turistákon és az árvíz miatt kitelepülni kényszerülőkön kívül senkit. Minden évben az előző évinél több homokzsák kell és nagyobb a veszély mint előtte. De vajon akkor mihez fog kezdeni a média, ha egyszer tényleg súlyos és pótolhatatlan károkat fog okozni és ember/állat életeket fog magának követelni a Duna kicsapongása?
Hát, ez bizony egy olyan kérdés, ami csak ilyenkor, árvízszezonban foglalkoztatja a kellőképpen kritikus és cinikus embereket.

Életemnek egy elég nehéz szakaszához értem ami elég mély depresszióba taszít. Tudom, hogy ez nem jó, és tenni kell ellene. Nos, én erősen próbálkozom ám ez rendkívül nehéz akkor, ha az embernek a legfőbb bajának az érettséginek kéne lennie. Mit csináljak akkor, ha rohadtul nem az a legfőbb bajom?
Valahogy minden érdekesebbnek tűnik mint ez az értelmetlen érettségire való tanulás. Komolyan.. miért nem lehet úgy, mint kb. 50 évvel ezelőtt? Csak szóbeli. Egy, belátom, jóval komplexebb szóbeli, de nem húznák el a mézesmadzagot a gyerek előtt.

Hiányzik valami az életemből. Pontosítok. Sokkal inkább egy valaki. Tudom, velem van Elfo és Carina, de egyáltalán nem rájuk van most szükségem. Olyan, mintha kiszakadt volna belőlem egy rész. Egy elég szőrös rész..
Tudom, hogy ezen túl kéne lépni, de valahogy 10 évnyi élményen nem tudok, ráadásul nem is akarok, napok vagy hetek alatt túllépni.
Ha Egerbe vesznek fel, legalább közel lehetek hozzá, de tudom, hogy az se fog változtatni még jó darabig azon a hiányon és űrön amit maga mögött hagyott..

De még mielőtt uncsiba mennék át! Van egy komplett új fejezetem az eddig még cím nélkül futó irományomhoz. Talán.. Mondom TALÁN ma vagy a hétvégén neki is állok, hogy legépeljem az első kettőt. Minden az olvasókért. Igazából jól esik bele borulni abba a világba, annak ellenére, hogy nem győzöm hangoztatni, tudom, hogy nem így kell megoldani a depressziót. De kérlek! Nem vagyok én felnőtt vagy ilyenek. De még ha az is lennék, miért kéne elnyomnom magamban az érzéseimet??

I'll come back soon..

2013. május 24., péntek

Inanitas

Kedves nemvalószínű hogy létező olvasóin!

Tegnap késő délután elment valaki, aki testvér és barát volt egyszerre. Aki az életemből több időt töltött velem mint amennyit nem. A kutyám Sírius 2003 decemberében született. Majd' 10 évig volt hűséges társ.

Mikor megérkezett hozzánk már túl voltunk egy traumán, mivel a tesója szívbeteg vol. Dönthettünk volna egy hörvsög vagy egy horvátországi nyaralás mellett, de mi egy új kutyust választottunk. Soha, egy percig se bántam meg! Annyira bátor kölyök volt, hogy még a tálkájától és a hűtőtől is félt. A hóban elsüllyedt, olyan picúr volt. Olyan örömmel csóválta a kis, még ki nem bomlott farkát, mintha minden percben valami huncutságon törné a fejét. Szana-szét rágta a dohányzó asztalunkat, amit csak pár éve cseréltünk le.
Ha valami sunyi dolgot csinált, vagy ha anyával cukkoltuk egymást.. vagy ha csak valami vidám dolog történt, de néha olyankor is, ha nem történt semmi olyan emberien vigyorgott, ahogy még egy kutyát se láttam. Vagy amikor a hátára görgettük, a fülei szétterültek és a nyelve kilógott a szájából úgy mosolygott ahogy egy kisgyerek ha csiklandozzák. 
Voltak nézeteltéréseink, de ahogy a labda után trappolt, mint egy kis ló, minden düh elszállt. A túrák alatt lógó/lobogó nyelvvel, farokcsóválva rohangált össze-vissza utánunk. Rakoncátlan és makacs volt.

Az utolsó sétánkon már látszott rajta, hogy nem önmaga. A kedvenc labdáját hozta, Monfortot, de már nem volt kedve játszani. Bevallom már akkor sírtam. Ahogy ott feküdt előttem a fűben, és alig tudott felállni..

Eddig is voltam egyedül itthon, de csak most tudom igazán, mi is az, egyedül lenni. A tükrös szekrény előtt üresség fogad ha oda nézek és már az ajtó elől se jön a nyüszögés, ha valakit megugat álmában. Nem jön ide, hogy simogassam és nem hozza a labdáját, hogy vigyem le sétálni. Nem morog a szekrény előtt fekve, alá bebámlva, jelezve, hogy ott van be gurulva a labdája. Ha főzünk, vagy csak be megyünk a konyhába nem ül be a jobb sarokba és nem néz fel ránk izgatottan, pedig tudja, hogy nem nagyon kap semmit. 
Nem néz többet olyan szemrehányóan, ha nem visszük le. Nem nyüszög a zárt kityaajtó előtt fekve ha magányos. Nem menekül be anyáék hálószobájába ha villámlik vagy szilveszterkor ha tüzijátékoznak. 
Hiányozni fogy a szájszaga és ahogy Balatonon direkt mellettünk rázza meg magát miután megfürdött, aztán huncutan a sárba dörgölőzik. Amikor a fejét az ölembe/ölünkbe tette hogy simogassuk aztán nyálfoltokat hagyott maga után. Ahogy az asztal mellé ül és kunyizik, hátha csurran-csöppen valami. Ahogy minden érkezőnek örül, még apának is, aki mindig távolságtartó és szigorú volt vele. Az a szomorú tekintet, ahogy nézi az ajtót ha elmegyünk és a mosoly az arcán mikor puszit dobunk neki és azt mondjuk: " Mindjárt vissza jövünk. Légy jó fiú!"..

2013. május 23-án délután Sírius egy példásan hűséges és makacs kutya elment. Egerben, a kertben nyugszik Joy, Pepi és Kandúr Bandi mellett. Bár nem ismerte őket, de olyan könnyen barátkozott, hogy annak ellenére, hogy Pepi és Kandúr macskák voltak, szerintem mindenképpen boldog lesz velük, és ők majd vigyáznak rá.

Légy jó fiú!